Zene Színház Tánc

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia
Mozart: C-dúr zongoraverseny K. 415 – átirat hárfára
Debussy: Danse sacrée et danse profane – hárfára és vonós zenekarra
Dvořak: VII. szimfónia

Km.: Marie-Pierre Langlamet
Vez.: Csaba Péter

Hangversenyünk szólistája több nemzetközi verseny megnyerése után, 21 éves korában a Metropolitan Opera zenekarának hárfása lett, 1993 óta pedig mindmáig a Berlini Filharmonikus Zenekar szólóhárfása. Művészetét két különböző zenetörténeti kor egy-egy jelentős alkotásának előadásával ismerhetjük meg: Mozart egyik zongoraversenyének átiratával, valamint Debussy híres „Két tánc”-ával, amelyet egy akkor kísérletképpen létrehozott hangszerre, az úgynevezett kromatikus hárfára írt. Az új hangszer nem vált be, a gyönyörű művet azonban azóta is játsszák a hagyományos mechanikájú hárfán. Két híres romantikus mű keretezi a hárfadarabokat: Csajkovszkij nyitányfantáziájában (amelyet nyugodtan nevezhetnénk Liszt mintájára szimfonikus költeménynek) szívet tépően drámai módon ábrázolja Shakespeare halhatatlan szerelmeseinek tragikus sorsát, Dvořák VII. szimfóniája pedig erősen kötődik Brahmshoz. A német zeneszerző korán felismerte Dvořák tehetségét és pályája kezdetén segítette is őt, Dvořák viszont tisztelte Brahmsot és nagy hatást tett rá Brahms III. szimfóniája. A maga eszközeivel egy ahhoz hasonló szimfóniát komponált, ezt a Hetediket Dvořák legeredetibb, legegyénibb hangú szimfóniájának tartják, noha az utána következő, valamint a IX., „Az Újvilágból” szimfónia népszerűbb lett nála.