Irodalom

A Pantagruel első kiadásának utolsó oldalán Rabelais azzal kecsegteti olvasóit, hogy a história folytatását valamelyik következő frankfurti könyvvásáron kézhez veheti. Olvasható lesz abban, miként találta meg a bölcsek kövét, miként kelt át a Kaszpi hegyeken, miként hajózott át az Atlanti-óceánon, végzett az emberevőkkel és hódította meg a Gyöngyszigeteket, miként vette feleségül india királyának, János papnak a leányát, miként ütközött meg az ördögökkel és perzselte fel a pokol öt szobáját, miként törte el Lucifer négy fogát és segge szarvát, és miként látogatta meg a hold tájait, hogy megtudja, igaz-e, hogy a hold sohasem teljes, hanem háromnegyedét az asszonyok hordják a fejükben.

Nos, a folytatás, a Harmadkönyv, bizony jócskán megváltozott az eredeti tervekhez képest. Túl sok minden történt a közbenső időben, és ezek a változások fokozatosan felszámolták annak az életingenlő, önfeledt és optimista individualizmusnak az alapjait, amely Rabelais két óriását, Gargantuát és Pantagruelt, a telemai kolostor rendjét és lakóit jellemezte. A Harmadkönyv Pantagruelje nem óriás immár, famulusaival nem lakomákon és mitikus csatákban vesz részt, hanem félig-meddig a háttérbe húzódva, a hallgatag bölcs pozíciójából figyeli, amint a könyv legfontosabb szereplőjévé előlépő Panurgosz, jósnőtől és költőtől, filozófustól és bolondtól, teológustól és orvostól várva tanácsot és útmutatást, olyan fogas kérdéseken töpreng, hogy megházasodjon-e, és ha igen, nem fogja-e a felesége fölszarvazni…

A kötet a Jaffa kiadó gondozásában, a Kosztolányi Program támogatásával jelent meg.

Résztvevők:

Csordás Gábor, fordító

Forgách András, író