Kiállítások

Performansz: Fényterek építése közösen a nézőkkel, résztvevőkkel: április 18. 15.00-18.00

Kiállításmegnyitó: 18.00

Az alkotás szabadságát korunkban többnyire a piac irányítja. Autonómiánk a versenyzés és a fogyasztó szabadságára korlátozódik. Mi az alkotás szabadsága?

Nem a bennem elképzelt formák valósulnak meg egy eljövendő pillanatban, hanem másokkal közösen megélt történetünkben kapják meg tényleges alakjukat. A megélt folyamat lesz a valóság, és nem a belül születő mentális kép.

A pillanatok élménye helyett sokszor a múlt képzeteiből építjük a napjainkat. A jövőt prekoncepciókkal öljük meg. Mi  van a jelenléttel? Amire tökéletlenül megfogalmazom, amit mondani akarok, már más helyzetben vagyok. Jobban értem, mint amikor elkezdtem, de már a múltról szól. Ha ismétlek, a múltat értelmezem újra. Eltakarom vele azt, ami történik.

Ha a jelent akarom megélni, le kell mondanom a magyarázatról. Látom, ami közös a változatlan múltban és a változó jelenben. Azt szeretném látni, ami mások előtt, másokkal együtt történik. A korlátok a fejemben léteznek. Nem elég arra figyelnem, amit megtettem és megértettem. Mindezt hozom magammal. A pillanat élményében benne van az egész életem, elfelejtett múltam is.

Azt szeretném kifejezni, amit itt és most megélek szabadon. Ezért minden helyzetben újra kell fogalmaznom magam. A jelenlét élményére vágyom, amit átadhatok, megoszthatok másokkal. Ez csak mások előtt, másokkal együtt igazolódhat. Csak így halljuk egymás hangját.

A kiállításról

Egy üres helyszínen, azon az estén, néhány óra alatt fényből építek tereket, és a kiállítás végén megsemmisítem őket. Az ott és akkor megjelenő emberek között kialakuló viszonytól függ, mi fog történni. Az érkezőknek csak nyitottságra van szükségük. Mindenki érteni fogja, hogy mi történik, ha részt vesz és figyel.

Akkor kezdődik, amikor minden látogató megérkezik. Kérdezhetnek, ha tudok, válaszolok. Akik ott lesznek, azok rendelkezésére áll egy fal is, amire írhatnak, rajzolhatnak, reagálhatnak arra, ami velük történik. Fényből épülő teremet az este közös folyamata is alakítja. Az élmény az adott pillanatban születik. Láthatatlan, mert mindenki belülről éli meg. Nem tudom mivé alakul, de hiszek benne. Az épülő tér minden pillanatában újra fogalmazom az életem, de másképp, hogy jobban értsem, és megoszthassam azzal, aki eljön. Ha részt vesz benne, közös lehet. Erről szól. Mindannyiunkról szól.

Kalmár János